Az önfejlesztés árnyoldala

A világ egyre jobb felkészültséget és állandó jelenlétet követel tőlünk, ezért az önfejlesztés megkerülhetetlen.

Divat lett önfejleszteni:

  • kilépni a komfortzónából,
  • személyiségfejleszteni,
  • új dolgokat kipróbálni.

A sikerkönyvek/videók, podcastek, előadások, tréningek stb. fogyasztása közben könnyen összekeverhetjük az önfejlődést az inspirációval.

A túltolt önreflexió mellékhatása, hogy elhitetjük magukkal: már egész jól megfejlődtünk valamit – holott csak sokat hallottunk róla.

A tapasztalataink és a méréseink szerint a túltolt önreflexió [a torzult énkép miatt] negatív hatással van a kiegyensúlyozott egyéni eredményekre és a csapatok kohéziójára is.

Miben érhető tetten a túltolt önreflexió?

Például, ha egy kolléga

  • azt mondogatja: az önfejlesztés a hobbija,
  • minden rá vonatkozó visszajelzésben és javaslatban lát valami izgalmasat,
  • sosem mond ilyesmit: „ez már túl van az én határaimon”

Az önfejlesztés valójában állandó küzdelem: szokásaink, automatizmusaink megváltoztatása a hétköznapi munkahelyi és magánéleti kínlódásaink, kudarcaink mélységeinek megélése, megemésztése és végigküzdése közben lehetséges.

Persze csak akkor, ha az önreflexiónk megfelelő határokon belül mozog, és elfogadjuk, hogy mi az, amit a személyiségünk miatt kb. sosem fogunk tudni megugrani.

A Sziluett® pontosan, normatív módon méri az önreflexiót is.